2009.01.16. 11:18
Lec hev ö ráncs! Dú jú ándöstend mí?
A bábeli zűrzavar óta különböző nemzetiségűek találkozása mindig jár bizonyos problémákkal. Először is meg kell találnunk azt a közös nyelvet, amelyen mindannyian beszélünk vagy legalábbis képesek vagyunk megértetni magunkat. (Persze tudom, hogy a szeretet nyelve ilyen, azonban a szeretet nyelvén nehéz lenne ebédet kérnem a menzán.) Miután megtaláltuk a közös nyelvet, még ekkor sem lehetünk biztosak abban, hogy valóban fogjuk érteni egymást, tekintve hogy ugyanannak a szónak milliónyi kiejtése lehetséges. Igen, milliónyi, ezt higgyétek el nekem.
Jelen esetben az angol az a nyelv, amelyet többé-kevésbé a külföldi diákok beszélnek. Azonban néha a különböző dialektusok csak nagyon távoli rokonságban állnak egymással, néha úgy tűnik, hogy semmilyenben sem. Gondoljunk csak bele, hogy már Magyarországon belül is néha vannak nehézségeink, elég csak elmenni Balassagyarmatra Budapestről. Arról nem is beszélek, hogy mi történik, ha átlépjük a román vagy szlovák határt. Jelen helyzetben pedig arról van szó, hogy egy spanyol szeretné megérteni vajon mit mondhat egy japán egy olyan nyelven, amellyel mindketten keményen küzdenek. Személyes példámon keresztül megpróbálom kicsit világosabbá tenni, hogy miről is beszélek.
Történt, hogy Hóval (oké, Ho a neve, csak Hóként könnyebb volt megjegyezni), egy dél-koreai sráccal voltunk együtt finn órán. Az óra végén javasolta, hogy vegyünk egy ranchet (Igen, mint a Dallasban a Southfork Ranch). Őszintén szólva nem teljesen volt világos, hogy Ho miféle agrárvállalkozásba akar kezdeni és miért pont velem és miért pont finn óra után. Ezért vissza is kérdeztem, majd elismételte a fenti mondatot. Az már végképp kétségbeejtő volt, hogy elmondta azt is, hogy majd ott találkozunk fával (Naná, hogy a ranchen vannak fák). Végül Andris (magyar cserediák társam) adta a kezembe a megoldás kulcsát. Ho ugyanis következetesen r-nek ejti a l hangot. (Angolul nem tudók számára: lunch az ebéd, amelyet én ranchnek értettem.)
Utána még ez adott okot félreértésekre, például amikor arról beszélt, hogy ki hogy beszél angrishül, ami valójában english lett volna, azonban én nagyban kutattam az agyamban, hogy vajon az angrish miféle formája lehet a mérges melléknévnek. És egyébkénr is miért beszélnénk mérgesen. Viszont a dolog megoldódott, találkoztunk Fával is, aki történetesen Hong Kongból jött és sikeresen elfgyasztottuk a közös ebédünket.
!!Újabb kultúrsokk!! A tésztát, a krumplit és húst Ho és Fa következetesen kanállal ette. Nem, nem besegített a kanállal, hanem csak azzal.
3 komment
Címkék: angol erasmus kultúrsokk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
