Rengeteg inger ér nap mint nap, amelyeket szívesen elmesélnék, azonban mégsem kezdhetem az egész történetet a közepén. Úgyhogy most megpróbálom valahogy megtervezni a dramaturgiáját annak, ahogy a következő néhány hónapot leírom. Persze kezdehetném az egész történetet a mai naptól is, de inkább hagyományosabb szerkezetet választom. Így az egész kezdődjön ott, hogy imbolyog a Finnair AY 768A járata Helsinki fölött, ahol is ülök az ablak mellett, könyvet olvasok, miközben szemem sarkából figyelem, hogy a mellettem ülő szörös orosz nemzetiségű úriember hogyan végez komplett fürdést egy frissítő kendővel. A külső hőmérséklet -6 Celsius fok, a helyi idő 22.56, fehérlik a táj, élesen bedől a repülőgép, egy kis keresgélés után rááll a leszállópálya síkjára és ijesztően elkezdünk közeledni a földhöz. Ezután a leszállás simán megmegy és pár perc múlva Finnország földjét nyomom a magam 70 kilójával. A poggyászom gyorsan megvan, majd a csomagkiadó teremben várom a düsseldorfi gépet, amellyel Niki, egy másik magyar erasmusos diák fog érkezni. Itt ér az első kultúrsokk. A finnek egészen csendben, teljesen fegyelmezzetten, mindenféle toalkodás nélkül képesek ezt a csomagkiadás-elvételt intézni. Nagyjából ezt olyan csendben teszik, minthogyha valami megszentelt helyen járkálnának. Egyetlen hangos, kelet-német fizimiskájú, ujjatlan pólós férfi van csak, aki hangoskodik. De a finnek jóindulatóan csak mosolyognak kicsit és inkább észre sem veszik.

Repülőtéren aludni meglehetősen kényelmetlen. Szerintem meglehetősen lehetetlen is. Azonban van valami különleges olyan helyeken járkálni éjszaka egyedül, ahol napközben százak és ezrek fordulnak meg. Ezen az éjszakán keveset alszom végül, majd reggel 6 óra 40 perckor elindulunk Tamperébe. Egy röpke három órás út végén megérkezünk Finnország Szílicium-völgyébe, amely a harmadik legnagyobb város itt, és a legnagyobb Skadináviában azok közül, amelyek nem a tenger partáj fekszenek. Bár itt gyorsan meg kell jegyeznem, hogy az Európai Unió szerint nem is város Tampere, mert alacsonyabb a népsűrűsége, mint egy városnak lehet. Így január 7-én 10 órakor kezdődik el az az élet, amelyet májusig élni fogok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.