Remélem sok részes sorozat első fejezete ez. Szeretném megmutatni, hogy milyen is Finnország a sztereotípiákon túl. A hátralévő hetekben végigzongorázom rajta, hogy hogyan élnek, hogyan buliznak, mit csinálnak szabadidejükben, mi az amit nem szeretnek és mi az amit szeretnek a finnek. No persze ez is az előítéletek és sztereotípiák tengerében való fürdőzés, de talán mégis egy kicsit részletesebb annál, minthogy ezek az emberek szőkék és csöndesek, meg szeretik a metal zenét.

Ebben az első részben a legalapvetőbb emberi szükséglettel foglalkozom, az evéssel. Persze gyorsan hozzá kell tennem, hogy nem vagyok a finn konyha szakavatott ismerője, valójában a közétkeztetés révén találkozom csak nap mint nap az itteni szakácsok sajátos ízvilágával. A fényképezőgépem sajnálatos összetörése miatt nem sok képpel tudom illusztrálni mesémet, de azért igyekezni fogok a valóságot nem túlzottan kiszínezni.

Számomra az ebéd jelenti a napi étkezés csúcsát, és egyben ez az egyik legfinnebb dolog is szürke, nemzetközi hétköznapjaimban. Az egyetemen három menza található a három épületben. Mindegyiket különböző cég üzemelteti, ami jótékony hatással van a minőségre. A rendszer ugyanaz mindhárom helyen. Tálcámmal beállok a sorba, először salátát veszek, majd főételt, ami azért mókás, mert így mindig meglepődöm, hogy mihez is eszem a salátámat. Mindenhol van kenyér vajjal vagy kenhető sajttal, esetleg saját készítésű krémmel. Az árban egy pohár tej, ivólé vagy alkoholmentes sörhöz hasonló ital van benne. (Szerintem ez utóbbi nagyon rossz.) Először a tej furcsa volt ebédhez, de aztán az ember megszokja, sőt meg is kedveli. Fontos, hogy mindent magadnak veszel. Köretből (többnyire risz, vagy egészben főtt krumpli) annyit veszel, amennyit akarsz. A hús ki van porciózva, mindig felírják, hogy adott fajtából hány szelet jár. Ezek az általánosságok. Azonban mindegyik menzának megvan a saját különlegessége, ami miatt odamennek a vásárlók.

A Sodexho menza (Ezt ismerem a legkevésbé) sajátja, hogy itt szokott lenni kukorica saláta, amit nagyon szeretek. Egyébként véleményem szerint itt a leggyengébb minőségű az étel, gyakran szétfőzik a tésztát és kisebb a választék, mint a többi helyen. A menü ára 2,5 euró. Ez engedményes ár, mert Finnországban a diákigazolvánnyal rendelkezőknek a menü másik felét az állam fizeti (Jóléti társadalom ojjé ojjé). 

A második menza a Juvenes menza. A Juvenes egy viszonylag nagy társaság, rengeteg menzát, büfét, sőt még hallgatói boltot is működtet. Ennek a menzának különlegessége, hogy két féle menü van. Van a húsos menü, ez 2,5 euró és van a kisebbik menü (ez vegetáriánus étel, leves, vagy valami szószos, tárkonyos apróhús), ennek ára 1,9 euró. Itt is ugyanúgy önkiszolgáló menza működik, annyit eszel, amennyit akarsz. Ennek a menzának egyik előnye, hogy talán innen a legszebb a kilátás. Nagy üvegfalai a külvárosra néznek.

A harmadik menza neve, ha agyonütnek sem jut eszembe, pedig odajárok leggyakrabban enni. Vegetáriánus menü természetesen itt is van, de ami az igazi különlegesség a gyümölcs. Itt szokott lenni a saláták között ananász, narancs, mandarin. A menü itt a legdrágább, 2,60 euró, viszont cserébe a legjobb minőségű is. A köretek is itt a legváltozatosabbak, szokott lenni serpenyős burgonya, a megszokott rizs és tészta is.

Egészséges ebéd: Főtt krumpli mexikói jellegű csirkével, salátának gyöngyhagyma, reszelt sárgarépa, reszelt káposzta és egy kevéske kígyóuborka. Gyümölcsnek ananász, innivalónak pedig ivólé és víz szolgált. Mindezt 770 forintnak megfelelő euró összegéért kulturált környezetben, penetráns kaja szag nélkül.

 De mégis mit esznek leginkább a finn egyetemisták? Minden héten van hal, viszonylag gyakran van lazac, ami otthon különlegesség, itt elég gyakori étel. De persze a hal a legkülönbözőbb formákban fogyasztható: Van halleves, halas tészta, natúr halszelet. Ami ritka a panírozott hús. Egyszer-kétszer találkoztam vele, de borzasztó íze és állaga volt. Gyanítom, hogy valami orosz import medvetalp lehetett, amelyből egy kisebb szállítmány véletlenül keveredett Tamperébe. Vannak mókás próbálkozások, mint a kebab, amely lapos húsdarabokból és színes, zöldségnek tűnő aprólékból áll. Mind az íze, mind az állaga a csehszlovák tornacipők gumitalpára emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy az ember sejti, hogy ennek ellenére egészséges lehet. Hasonlóan sajátos ízvilágú volt a currys csirke. A csirke stimmelt, a curry esetében viszont csak a színt találták el. Na de ne is várjuk a finnektől, hogy jó érzékkel fűszerezzék az ételeiket, ezzel szemben legalább megpróbálnak egészséges ételekkel az egyetemi ifjúságot táplálni. Sokkal több ez, mint amit a magyar felsőoktatás zászlóshajójának menzáitól valaha is várhatok. Kulturált körülmények között, tágas helyen, kedves személyzettel, kevés sorbanállással és olcsón lehet ebédelni, ráadásul egészséges ételeket. 

Még egy adalék: A nyitvatartás is fantasztikus. Menzától függően tíztől vagy tizenegytől van ebéd délután négyig vagy ötig lehet ebédet kapni. Ami még különleges és magyar viszonyokhoz mérve meglepő, hogy az utolsó pillanatban sem kihűlt moslékot kapok és senki nem mondja, hogy "mé ilyenkoor kell jönni, már zárnánk ám, jó van?". Ez lenne persze a természetes, de Kelet-Európából jőve az ilyen apróságokat is megtnaulja az ember értékelni.

A bejegyzés trackback címe:

https://szociofinn.blog.hu/api/trackback/id/tr71077099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vidra84 2009.04.23. 12:10:30

ELSŐ ránézésre nem néz ki rosszul ez a kaja

tyttö 2009.05.01. 10:29:04

A harmadik az Amica, ha egyáltalán az üzemelteti még. Én mindkettőt preferáltam. Ezt a következtetést én is levontam, hogy ennyi pénzért abban az országban és még saláta is jár a gyümölcslé mellé, szinte már már ingyen van. Itthon ha elmész a menzára, tocsog az olajtól, egészségtelen, nehéz étel, elfogyasztása utána már akkora gyomorsavad lesz, hogy vacsorázni sincs kedved, és nem utolsó, hogy a fél órás ebédszünet után garantált az olajos menza szag. ÉS ha belegondolunk, hogy a saláta import... nem lehet olcsó, ha még a lidlben veszed meg egyesével az alapanyagokat. De hát a jóléti állam már csak ilyen. És hát a kvantitaív-kvalitatív finn-magyar menzabeli különbségről nem is beszélve.
Használd ki amíg lehet. Ugyan nem egy nagy gasztronómia, amivel rendelkeznek - főleg a sok curry használattól, ami lássuk be nem is finn, hanem indiai - az tény, de hogy nagyon hiányzik nekem, abban biztos vagyok.

tyttö 2009.05.01. 10:33:56

Ja és még valami. Amíg Finnországban van igény a jó minőségű ételre, vagy bármi másra, ruhára stb. addig itthon egy finn mentalitással működtető bolt, vendéglő akármi legyen is az, már egy-két hónap múlva le is húzhatná a redőnyt. Fordított helyzetben, ha mi mennénk ki, s nyitnánk egy magyar mentalitású vendéglőt, menzát, egyszer eljönnének a finnek kipróbálni milyen, de hogy többet be nem tennék a lábukat oda, abban biztos vagyok.S jól is tennék. A két mentalitás(finn-magyar) között sajnos fényévnyi távolság van. Lenne mit tanulni tőlük minden téren.
süti beállítások módosítása