Kezdő blogíróként elkövettem az egyik legnagyobb hibát, amit lehetett. Méghozzá, hogy nem írtam rendszeresen. Pont akkor hagytam fel a csodás kis bejegyzéseimmel, amikor már kezdtem gyűjteni a lelkes olvasókat. Időközben rengeteg dolog történt, számomra különösen fontos, hogy betöltöttem 23. életévemet. Az első év, amikor tudom, hogy a szeptember már nem az iskolakezdésről fog szólni, hanem esetleg munkakeresésről vagy legalábbis munkakitalálásról. Emiatt azonban a legkevésbé sem aggódom jelenleg, ami természetesen a realitásérzékem elvesztésével is összefüggésbe hozható. Elvégre ilyen vészterhes időkben a munka nagy kincs, megtalálni rettentő nehéz, megtartani még nehezebb, de ez engem jelenleg nem érdekel. Sokkal izgalmasabb dologról fogok most írni. Ezen a héten van egy kurzusom Internet Governance címmel, amelyet Internet Irányításnak fordítanék. Arról beszélgetünk, hogy mégis irányítja-e valaki az internetet, lehet-e egyáltalán irányítani. Milyen új problémákat vet fel a a világháló, illetve valóban újak-e ezek a problémák? Ezt a bejegyzést több részesnek szánom, a mostani egy kis bevezető lesz.

Mielőtt a tárgyra térek, gyorsan bemutatom az urat, aki mesél nekünk az internetről. Ő Wolfgang Kleinwächter professzor, aki leginkább abból él, hogy Internet Governance című előadásával "körbehaknizza" a világ egyetemeit. Azonkívül az ICANN (itt magyarul is) tagja és számos gittegyletben benne van, amelyek az internetet szeretnék kormányozni. Így tanácsokat ad az ENSZ ehhez kapcsolódó szervezetének, az ITU-nak, magyarul a Nemzetközi Telekommunikációs Szövetségnek, és a világ telekommunikációs fejlődését hivatott egyengetni, bármit is jelentsen ez. Ez a kedves kelet-német származású professzor azonban tényleg hisz az internetben és abban, hogy az internet a legnagyobb dolog a puskapor feltalálása óta. Vagy talán még ennél is nagyobb. És mindezt olyan átéléssel meséli, hogy minden szavát elhiszi az ember, legalábbis az adott pillanatban mindenképp.

De kezdjük a kályhánál, jelen esetben Gutenbergnél. Gutenberg ugyanakkora csibész volt, vagy tán még nagyobb, mint az ezredfordulón a Napster (a Napster sztoriról egy régi, de érdekes cikket itt találsz), vagy később azok a kedves emberek, akik kitalálták nekünk a torrentet. Nevezetesen elkezdte Mr. Gutenberg sokszorosítani a könyveket csak úgy pikk-pakk. Ezzel jelentősen csökkentette az árát a könyvkészítésnek, sőt még az a szörnyűség is megtörténhetett, hogy a könyvek egyszerű emberek kezébe kerültek, akik ezután megtanulhattak olvasni. Skandalum. Kivették a tudás kontrollálását az Egyház kezéből. Vagyis legalábbis csökkent a másoló szerzetesek jelentősége. Gyorsan kétségbe is estek egyházi és persze világi hatalmasságok is, hogy a hatalmas tudáshoz lassan bárki hozzájuthat, olvasgathat kedvére és egy könyv már csak egy fél vagyonba kerül, nem egy egészbe, mint korábban. Érthető az aggodalom az apátok részéről, hiszen a szerzetesek gyakorlatilag ingyen másolták a könyveket, amelyeken aztán, ha úgy hozta a helyzet, jó pénzért túl lehetett adni. Most viszont a piacon megjelent egy újabb szereplő, aki ugyancsak olcsón tud dolgozni, ráadásul hatékonyan. Így szépen lassan az új technológia kiszorította a régit és meg kellett barátkozni a gondolattal, hogy a tudás szelleme kiszabadult a palackból.

Ezután ugorjunk egy nagyot az időben, egészen 1819-ig a Karlsbadi Határozatokig. Ennek lényege az volt, hogy gátat szabjanak a demokratikus és alkotmányos mozgalmaknak, többek közt oly módon, hogy jól megrendszabályozzák az újságnyomtatást és szállítást. A sok engedetlen liberális újságot jól nem engedik be a határon. Minden államnak jogában áll megszabni, hogy milyen sajtótermék jöhet be és minek kell kinn maradnia. Vagyis a cél az volt, hogy az állam folyamatosan ellenőrzése alatt tartsa a sajtótermékeket és közvetetten az emberek gondolkodását is.

Azonban szegény birodalmaknak folyamatosan újabb és újabb kihívásokkal kellett megküzdeniük. Egy nyughatatlan lelkű fiatalember megalkotta a távírót, ami persze nagyszerű találmány volt, még a nagyhatalmak is elismerték, de egyben szörnyű is, mert a sok szabadon szárnyaló gondolat egyre gyorsabban tudott átrepülni egyik országból a másikba. Ezért el is határozták 1865-ben Párizsban a nagyhatalmak, hogy bármennyire is jó a távíró, a birodalmak szuverenitása és biztonsága előrébb való. Így ha az állam szükségesnek látja, letilthatja az üzeneteket. Ebben akkor még mindenki egyet is értett. De a nyughatatlan emberek egyre furfangosabb eszközöket találtak ki, hogy megkönnyítsék az emberek életét megnehezítsék szegény államok dolgát. Jött a vezeték nélküli távíró. A nagyhatalmak eme veszély elhárítására újra összeültek és az 1906-os berlini Rádiótelegráf Egyezmény keretében megerősítették a negyven évvel korábbi párizsi döntést. Vagyis a népek (értsd: mindenkori hatalom) szuverenitása a legfontosabb, ezért kordában kell tartani a távírózókat. De az események tovább gyorsultak, az egyezmény aláírásával egyidejűleg a rádiót is feltalálták. Erre válaszul 1936-ban született meg a genfi Rádiósugárzási Egyezmény, amelynek értelmében a kormányzat felelős az ország területéről sugárzott adásokért. Az egyezményt a Népszövetség tagjai írták alá, de talán mondani sem kell, Németország pillanatok alatt felrúgta az egészet, aztán később mások is és sugároztak keresztbe-kasul adásokat egymás országán keresztül. Majd jött a második világháború, amely kirobbanását szimbolikusan pont egy rádióadó állítólagos elfoglalása előzte meg.

Majd véget ért a háború, elkezdődött a Hidegháború, az oroszok fellőtték '57-ben a Szputnyikot, amely legalább akkora sokk volt Amerikának maga idejében, mint 2001. szeptember 11. Majd elkezdődött az űr meghódítása, mindenki lőtte a műholdjait és sugárzott adásokat szerte a világban. Az ENSZ és az UNESCO igyekezett rendet vágni a zűrzavarban, az Szovjet Birodalom természetes módon erőltette a határok tiszteletben tartását, hiszen a szuverenitást védeni kell minden eszközzel. Ezt bizony még Amerikának is el kell ismernie. Mert az információ hatalom. Hatalom volt a Gutenberg idején is, hatalom volt a birodalmak korában és a hidegháborúban is. A Szovjetunió léte pedig erősen függött az információ kisajátításától. A történet ismerős: Szabad Európa Rádió, BBC különböző nyelvű adásai, vagyis az információ fegyverré vált, erősebbé, mint valaha. Viszont lényeges momentum, hogy az információ ellenőrzése ebben a világban még mindig az államokat illette meg és ez alól Amerika sem képezett kivételt, bár ott a nagy televízió és rádiótársaságokat nem az állam működtette. A kormányok ekkoriban még azon aggódtak, hogy az információ ilyen mértékű áramlása képes aláásni az államok tekintélyét. Ezért a keleti blokk országaiban a cenzúra nyílt volt és egyértelmű, de azért az akkori nyugat számos országában ugyanúgy nem léteztek kereskedelmi televíziók.

Majd elérkezünk a rendkívül fontos 1978-as évhez. Az UNESCO elfogadja a Tömegmédia Kiáltványt, amely szerint a tömegmédiának erősíteni kell a békét, segíteni egymás megértését, segíteni kell elkerülni a háborút és megszüntetni a rasszizmust. A Kiáltvány középpontjában a véleménynyilvánítás, az önkifejezés és az információ szabadságához való alapvető emberi jog gyakorlása áll. (Ez így elég magyartalan, de talán érthető.) Vagyis minden embernek jogában áll elmondani a véleményét úgy, ahogy akarja, és joga van hozzájutni számára releváns információkhoz. Ez a szabad önkifejezés azonban még a későbbiekben problémát fog okozni. Továbbá a dokumentum preambulumában az UNESCO megfogalmazta, hogy küzdeni fog a gondolatok szabad áramlásáért, legyen az akár kép, akár szöveg.  Ezzel a Kiáltvánnyal áttértünk az Új Világ Információs és Kommunikációs Rendjébe, ahogy ezt a szakirodalom nevezi.

A következő lépcső az Internet Rendje lesz, amelyet 1998-hoz, az ICANN megalakulásához kötünk. Az ICANN, ha úgy tetszik az internet legfelsőbb döntéshozó szerve, bár ennek a fogalomnak az internet esetében nincs sok értelme. Felelős technológiai újításokért, DNS menedzseléséért. De mégis mitől új és mitől különleges az ICANN? Eddig a világtörténelemben az összes információ hordozó felügyeletéért az állam volt felelős, illetve államok. Államközi szerződések határozzák meg, hogy egy adott országnak hány földi sugárzású tévéje és rádiója lehet. Ehhez képest az ICANN egy független szervezet. Furcsa találkozása az üzleti-, a civil- és az állami szférának. Mindhárom képviseltetve van a szervezetben. Vagyis az internet egyik csúcsszerve, amely felel azért, hogy ne uralkodjon el a káosz az interneten, nem államok kezében van. (ICANN-ről magyarul többet itt lehet olvasni.) Hogy miért? Mert az internet egy teljesen más társadalmi modellt követ, mint a korábbi sajtóorgánumok. Az egész domain név históriát nem államok találták ki, hanem egy srác Kaliforniában, aki amikor már sok domaint kellett kezelni, felhívta egy német cimboráját, hogy nem kezelné-e ő a német domaineket. Sőt az is mókás, ahogy kitalálták a domain név rendszert. Először csak .gov, .edu, .mil, .org és .com végződések voltak. Aztán belátták, hogy minden ország kaphatna egy domain nevet (Hogy kik látták be? Nem, nem államok vagy magas tisztségviselők, hanem programozók.) És akkor kaptak végződést az államok. Méghozzá úgy, hogy fogták az ENSZ tagnyilvántartását, és az abban szereplő államokat vették alapul, így sikerült első körben kifelejteni Svájcot, aki akkor még nem volt tagállam. A lényeg, hogy kikerült a szabályozás az kormányok kezéből. Az internet olyan szabad csatornává vált, amelyet nem felülről szabályoztak, hanem alulról. A vertikális gondolkodást horizontális váltotta fel. Elég, ha csak elképzelünk egy nagy hálózati térképet. Vagyis az internet kénytelen demokratikus lenni. Természetéből adódóan nem lehet más. Alapvetően az amerikai hadsereg számára tervezett kommunikációs platform végül a világ legdemokratikusabb rendszerévé vált. Persze vannak kísérletek rá, hogy szűrjék, vagy éppen megregulázzák az internetet. Így például Kínában 20 ezer rendőr keresi azzal a kenyerét, hogy figyeli a legkülönbözőbb tartalmakat a világhálón. Azonban a szellem Gutenberggel kibújt a palackból és most tombol. Az információ áramlása valóban szabaddá vált. A kis gonosz huligánok pedig folyamatosan egy lépéssel a rendszabályozók előtt járnak. Hiába gyilkolták le a Napstert, ma mindenki torrentezik. Igen, mondják sokan, a mai kor kódexmásolói, hogy ajjaj, ez nagy baj, mert így nem fog senki filmeket gyártani, vagy lemezeket kiadni. Dehogynem. Csak éppen új modellt kell kitalálni. Nem fogom megvenni az 5000 forintos cd-t, ha letölthetem ingyen az internetről. Ja, hogy azt nem szabad. Én ezt értem, azonban ott van az ENSZ által lefektetett szabad információ áramlás joga. Persze ez lehet durva félreértelmezés is. Azonban, ha valamit, ami nálam van, azt nem adhatom oda másnak, akkor megtiltom a szabad információáramlást. Ez pedig alapvető emberi jogom. De ez valójában erősebb-e, mint a szellemi tulajdonhoz való jog avagy sem?

Az internettel a kormányzati jogalkotás elérte határait. Gondoljunk csak a spammelésre. Magyarországon ez tiltott, azonban kapunk rengeteg spamet a Kékbogyó cégtől, aki egy óceániai szigetről küldte a spameket. Odamehetünk panaszkodni, azonban az óceániai sziget hatósága el fogja nekünk mondani, hogy Kékbogyó cég egy nagyon rendes vállalat, nem vétkezett a törvények ellen és fizeti rendesen az adót. De persze hasonló a helyzet, amikor elmegyünk Amerikába, hogy xy.info megsértette a törvényeinket és tiltsák be, szedjék le, irtsák ki az oldalt. Majd Amerikában a szolgáltató nagyokat néz és azt mondja, hogy ő bizony nem cenzúra és ilyen nem is létezik az ő szabad világában, így hagyjuk békén a képtelen gondolatainkkal.

Na, de mégis, miért nem lehet kordában tartani a netet? Azért, mert határtalan és kimeríthetetlen. Gyakorlatilag végtelen tér áll a rendelkezésre. Korábban azért lehetett kontroll alatt tartani bármilyen sajtót, információhordozót, mert voltak határai. Viszont a kibertér határtalan. Nem lehet keretek közé szorítani. Nem tudják elvenni a papírt, bezúzni a könyveket. Ami egyszer felkerült a netre, csak nagy nehézségek árán távolítható el. Ez azonban nem csupán mennyiségi, hanem minőségi változás. A végtelen a nagyon sokhoz képest nem több, hanem új minőség. Erről az új minőségről fogok még gondolkozni a következő napokban, talán kicsit rövidebben és összeszedettebben.

A bejegyzés trackback címe:

https://szociofinn.blog.hu/api/trackback/id/tr16950547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vidra84 2009.02.19. 11:22:14

első. most elolvasom

vidra84 2009.02.19. 11:38:23

na, ez egy jó cikk volt, bár a végkövetkeztetéssel nem teljesen értek egyet, szerintem nem határtalan. még lehetne fejleszteni egy két dologban, amivel...

dead 2009.02.19. 21:53:09

Már méltatlankodtam egy kicsit, hogy hol vannak az újabb írások, de érdemes volt várni! Az új minőség! Ez itt a lényegi kérdés.

PMirko 2009.02.20. 14:25:46

@vidra84: És akkor hol a határ? Az IPv6-tal az eddigi 2^96-on IP cím helyett durván 7,92 x 10^28-on IP cím lehet. Ami annyira sok, hogy nem is értem. Vagyis minden dolognak lehet saját IP címe. Vagyis a porszívónak, a hűtőnek, az autóknak, de akár a fogkefémnek is lehet saját IP címe, amely kommunikál majd a fogorvosom számítógépével és ha kilyukad egy fogam, akkor szól a fogorvosnak, hogy Mirkónak jönni kéne fogat tömni. Szóval lehet, hogy vannak határok, csak nem látom, hogy hol.

mark.hu · http://mark.hu 2009.02.20. 22:13:23

Jó poszt, de a kékbogyós rész hülyeség. Általában azok a bogyók hamisítványok. A Pfizernek nem érdeke, hogy az egyik legjobb termékét, a Viagrát olcsó kis cégektől vedd meg. A többi dolog korrekt nagyjából, bár az ICANN elég rendesen amcsi dolog, szóval szerintem az van, amit ők akarnak...

Nagyon tetszik, hogy ilyeneket tanítanak Neked ott kint, mert könnyebben meg fogjuk érteni egymást:)

vidra84 2009.02.23. 10:49:52

@PMirko: én a felkerülő tartalomra gondlotam. Tudom, hogy divatos manapság azt gondolni, hogy minden fent van az interneten, de nekem mégis órákig kell kutakodni, mire találok valami valóban érdekes dolgot

langostejfol 2009.02.23. 19:47:06

thepiratebay.org/

ez egy másik szempont. (remélem, még ott lesz a kép, amikor megnézed.)

viszont szerintem itt nem elsősorban a kormányok az érdekeltek a korlátozásban (egy-két kivételtől eltekintve), hanem azok a vállalatok, akiknek gazdasági érdekük fűződik hozzá. vagy legalábbis ők ezt gondolják. mert pl a radiohead is túlélte, hogy letölthető volt az albuma. de a szabályozást csak az államok tudják megoldani. és egy jól is van így, sőt szerintem szabályozzák is valamennyire. pl a spamelés vagy a kuruc.info éppen olyan dolgok, amik azt mutatják, hogy szükség van rá. (és ha már eljutottam idáig, akkor úgy tűnik, hogy ez két különböző dolog. van legalább egy gazdasági érdekhez fűződő oldala és egy olyan, ami mondjuk az egyéb jogokhoz kapcsolódik, mint a náci oldalak tiltása.)
süti beállítások módosítása